Szinkronicitás – az élettel való együttműködés

Elgondolkoztál már azon, hogy mennyire teremted tudatosan az életed?

A szinkronicitás szót először Carl Gustav Jung kezdte el használni, amely egy olyan jelentőségteljes véletlen egybeesés, amikor két vagy több olyan esemény, amelyek valószínűleg semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz, okkal találkoznak. A szinkronicitások egy mélyebb rend benyomását keltik bennünk, és az ilyen érdekes pillanatok észlelése és az azokra való reflektálás a gyakran gondolkodásunkat a nagyobb teljesség felé mozdíthatja el.

Történt már veled valaha olyan az életben, hogy beszéltél valakivel valamiről és egy rövid idő múlva megjelent az életedben? Előfordulhat, hogy nagyon meglepődtél, mintha egy nagy véletlen lenne. Talán a múlt heti utazásodon valakinek meséltél arról, hogy mennyire szeretnél egy kertes házat, de még nem kezdtél el nézelődni és tök véletlenül a következő héten szembejön veled álmaid háza. Az is lehet, hogy egy erős érzelmi állapotban gondoltál valamire és rövid időn belül ezt megteremtetted saját magad számára.

Az alábbiakban szeretnék elmesélni veled egy számomra kedves történetet, amely lehet csak véletlen volt.

2019 július elsején költöztem Budapestre, előtte pedig 2 hétig önkénteskedtem Csehországban. Mivel időnk nagyrészt egy kis faluban töltöttük, a program vége felé úgy döntöttünk, hogy felmegyünk Prágába bulizni egyet. A Cross club nevű helyet ajánlották, amely egy igen érdekes hely, különleges, futurisztikus dizájnnal és szokatlan tárgyakkal, s mindez vasakból és alkatrészekből kirakva.

Amikor megvettük a szórakozóhelyen az első italunkat ki kellett fizetnünk a poharat is, amelyet elvihettünk emlékbe magunkkal, de akár vissza is lehetett adni és akkor a pénzünket is visszakaptuk.
Péntek este úgy döntöttem, hogy nem hozom el magammal a poharat a buliból, s rá pár napra, hétfőn érkeztem Magyarországra.

Három lakótársam volt, nem ismertem senkit a lakásban, s mikor pakoltam ki a poharaimat nagy meglepetésemre a szekrényben várt rám egy ugyanolyan pohár, amelyet a Cross Clubban lehetett megvásárolni. Érdekes véletlennel üdvözölt az élet az új lakásomban.

Az éjszakát a Prágai Chili Hostelben töltöttük, amelyből szombat reggel jöttünk el.
Budapesten a legfelső emeleten laktam, többnyire a liftet használtam arra, hogy az épületben közlekedjek. Szerdán úgy adta a napom, hogy sétálnom kellett lefelé, s azt vettem észre, hogy az épület első emeletén található egy Chili Hostel, egy ugyanolyan, mint amilyenben Prágában szálltunk meg.

Megmosolyogtam ismét az élet véletlenét.

Meg kell hagyni, vannak fura dolgaim, és rengeteg hülyeség van bennem, ez tesz azzá aki vagyok. Szóval mielőtt felköltöztem Budapestre előszeretettel kereszteltem át a közeli rokonaimat és barátaimat a Gyuri névre. Hogy miért azt nem tudom, egy barátom azt mesélte, hogy az édesanya is azért becézi a gyerekét mert szereti. Valószínűleg ezért kereszteltem át a szeretteimet Gyurira, sőt néha még ők is Gyurinak szólítottak, s persze hülyeségből néha még néha azt is mondtam, hogy van egy képzeletbeli barátom, akit Gyurinak hívnak.

Elkezdődött az egyetemi tanítás és novemberben Viktor barátommal elmentünk egy eseményre. Megjegyzem, hogy pár nappal ezelőtt jelentkeztem a állásinterjúra Viktor apukájához, akiről csak annyit tudtam, hogy Facebookon George a neve. Mi érkeztünk legelsőként, majd szóba elegyedtünk a tanítóval, aki Lengyelországból érkezett. Felírtuk az elérhetőségeinket és a nevünket, s mikor Viktor mondta a nevét, az úriember visszakérdezett, hogy te George fia vagy? Érdekes pillanat volt és Viktor visszakérdezett, hogy honnan ismeri az édesapját? Mint kiderült, előző este miután megérkeztek Budapestre, véletlenül egy étteremben egy asztalhoz kerültek Viktor édesapjával, George-val és több, mint egy órán keresztül beszélgettek. Érdekes kis véletlen volt.

Röviddel ezután, az állásinterjúkat követően elkezdtem dolgozni George cégénél, s nagy meglepetésemre rögtön az első napomon észrevettem, hogy George-ot senki nem szólítja úgy, hogy George, s mindenki csak úgy hívta, hogy Gyuri. Életem egyik legjobb véletlen egybeesése volt és jelenleg még a lakásomat is Gyuritól bérlem, és egy inspiráló emberré vált az életemben.

Viszont a véletlenek nem unták a velem való játszadozást.
Említettem, hogy elég sok gyermeki hülyeség lakozik bennem, amelyet őszintén élvezek. Az emberek Gyurira való átkeresztelése előtt számtalanszor volt a számon a kecske szó. Hogy miért azt nem tudom, lehet mert bak vagyok, vagy csak úgy ugrálok a hegyen, mint egy kecske, na meg persze szeretem is a kecskéket.
Szerencsés vagyok, hogy elég közel élhetek az erdőhöz és nagy meglepetésemre Budapesten a kedvenc helyem a Kecske-hegy lett. Számomra ez egy igazán különleges hegy, amelyről előszeretettel mesélek másoknak, sokszor alszom ott kint és tavaly még egy tábortüzes eseményt is sikerült ott összehozni. Úgy látszik a bennem lévő kecske jól érzi magát a Kecske hegyen. Ami viszont a véletlen egybeeséseket megfűszerezi az az, hogy a Kecske-hegyen évek óta él egy bácsi, akit néha meglátogatok, s persze Gyurinak hívják.

Őszintén szeretem az élet véletlenjeit, szinkronicitásait, sőt megtanultam azt, hogy hogyan kérjek hasonló jelenségeket az életembe. Mindig ugyanúgy meglep és nagy élvezettel tölt el a megélése. Olyan ez, mint az élettel való kommunikáció, mikor az élet elkezd játszani a te belső gyermekeddel és ha belelendülsz egy nagyon izgalmas játék lehet belőle.

Az igazság az, hogy mi teremtjük a jövőnket, gondolatokkal, szavakkal, elképzelésekkel. A kérdés az, hogy mennyire csináljuk ezt tudatosan? A képzelőerőnkkel el tudunk képzelni egy általunk elérni kívánt jövőbeli állapotot és ha ezt rendszeresen csináljuk az élet szinkronicitásokkal jelzi, hogy igenis jó úton járunk és az elképzelt jövőkép úton van felénk.

Az új jövőnk megteremtésének útja során elkezdjük észrevenni ezeket a kis véletleneket vagy eseményeket, amelyek a szinkronicitás által az élet univerzális nyelvén történnek. Amikor ez elkezdődik, a kvantummező elkezdi tükrözni és megerősíteni azt, hogy kik vagyunk. Minél gyakrabban és intenzívebben képzelünk el egy elérni kívánt jövőbeli állapotot annál több szinkronicitást tapasztalunk az életünkben.

“Ennek a szinkronicitásnak a tapasztalata azt jelenti, hogy egy összehangolódás van a belső és a külső világod között. A szerencsés véletlen és a szinkronicitás szempontjából egy rezgésszintű összehangolódás történik a sorsoddal és az új létállapotoddal. Ezekből az eseményekből származó érzelem, energia, izgalom és meglepetés egyértelmű jele az, ami arra ösztönöz, hogy továbbra is elfogadd, higgy és bízz egy nagyobb eredményben – ami következésképpen élesíti a teremtő képességedet. Ezáltal hajlamosabbá válsz arra, hogy a múltad helyett a jövőbeli énedként cselekedj, és ha ezt rendszeresen elkezded csinálni, akkor elkezdesz egy olyan szokást kialakítani, hogy a jövőbeli éneddé válj.”

– Dr. Joe Dispenza