Lehet-e játékká formálni az életünk? S mi értelme van a hülyeségnek? 

Történt úgy, hogy a varázslatos Hang Massive handpan duó Magyarországra érkezett koncertet adni. A duóról sokat elmond, hogy nagyon hamar eladtak minden jegyet, s mikor a TicketSwap jelzett, hogy felszabadult egy jegy, mire rákattintottál már más fizetett érte. Ezáltal megteremtődött a tudsz-e jegyet venni a koncertre játéka. A srácokat tovább emeli, hogy a közönség szolgálatáért létrehoztak még egy koncertet, amelyre természetesen ismételten elkelt minden jegy.

Az eredeti, esti koncertre végül aznap tudtam jegyet venni. Játszottam egy jót és még jegyem is lett.

Tudtam, hogy érkezik pár játszótársam (kedves barátok, ismerősök), s a helyszínen is találkoztam még néhányukkal. Milyen szép is, mikor a táncod játékát meg tudod osztani másokkal. Mivel együtt képesek vagytok tovább emelni azt az emelkedett rezgést, amely megteremtődik a tánc és a koncert alatt. Egy-egy mosoly, érintés, kedves szó nagyon sokat jelent a tánctéren és életünk számos egyéb játéktereiben is. Milyen szép is lenne, ha az emberek gyakran alkalmaznák az egymásra mosolygást, a kedves szavakat és érintéseket. Sokat emelne a közös energiaszinten és egy tápláló környezetet teremtene.

Úton van, teremtődik, nincs itt probléma, s folyamatosan rakunk erre a tűzre. Rajta vagyok, rajta vagyunk, gyűlnek a szép szál legények és csodaleányok.

A hülyeség gyógyító ereje

Lehet már sok ember szájából elhangzott kedvesen az a kijelentés, hogy bolond ez az Imre. Tény, hogy sok hülyeség bennem, s valahogy ezen elme világ játékában meg tudtam őrizni a szabad gyermeki lényem, és ezt igyekszem is táplálni. A hülyeség, bolondozás pedig a játék egy varázslatos eleme, ha megértjük, hogyan is használhatjuk intelligensen. Elég sok barátom vevő erre a játékra, s Botond barátommal rendszeresen igyekszünk használni. Feldobunk egy labdát, s elkezdjük táplálni, s mialatt ezzel játszadozunk folyamatosan teremtődik egy egyre emelkedő mesés energia, amely a gyermeki boldogság önfeledt állapotába juttatja az embert. Ez pedig egy nagyon intelligens alkalmazása egy olyan erőnek, amely mindig a rendelkezésünkre áll. Ez a hülyeség varázslatos ereje. S ha nyitott az ember és meri játszani, elmeri engedni magát, akkor igen tanulságos dolgok, történetek és különböző játékok formálódhatnak ki a hülyeség alkalmazása által. Persze magával vihet ez a fajta játék is, de ha az ember ráérez akkor tudja, hogyan hozza létre ennek harmonikus működését. Botond barátommal már egy játékos üzemmódba kapcsoltunk a koncertre menet, az úton indiánszökdelésben haladtunk (ez annyira jó!), majd természetesen a ruhatár helyett úszni mentünk, de nem volt nálunk úszósapka (nem baj, ha nem érted, majd később lehet érteni fogod, vagy mégsem).

Kapcsolódva a többi játszótárssal egy egész szép helyen táncoltuk végig a koncertet, közben tápláltuk egymás táncát, s elő-elő kaptuk hülyeségünk játékát és élveztük annak feltöltő erejét. Sok szép csodálatos játék formálódott meg! Emlékszem mikor mentem kifelé Laurával az egyik szünetben, odafelé próbáltam kecsesen mozogni az emberek között, kerülgetni őket mintha egy játék lenne. S persze az is volt. Visszafelé már Laurának is volt kedve játszani és feltettem a kérdést: a könnyű és rövid út legyen, vagy pedig a hosszabb, de izgalmasabb? Természetesen a hosszabb, de izgalmasabb útra szavaztunk. Így kacskaringósan az emberek között, kecsesen és játékosan mozogva tettük meg az izgalommal teli utat, engedve az áramlásnak és az életnek, hogy mutassa utunkat. 

Te döntöd el melyiket választod az életben, lehet rohanni, s közben nem felfedezni azt a sok csodát, amely körülötted és persze benned történik. S lehet lelassítani is, elmerülni a jelenlétben, bámulatosan élvezni és izgalmas, játékos dolgokkal megtölteni.

A koncert? Te ATYAÚRISTEN! Fantasztikus volt. Az energia, amely létrejött kedvesen táplálta a szívünket. Masszív volt. Nem hiába Hang Massive a nevük. Feltöltekeztünk és még bőven maradt kedvünk játszani. Beálltunk a ruhatárba vezető sorba és ismét viccelődtünk, hogy nincs nálam úszósapka. Petinek meg Botinak nem kellett, de szerencsére Fanninál volt két képzeletbeli úszósapka is, így egy jutott nekem is és bátran beállhattam a kabátomhoz vezető sorba.

Pár játszótárstól elbúcsúztunk, majd négyen maradtunk, és elindultunk sétálni. Kijöttünk az Akváriumból (tényleg úszni voltunk ugye? – s mikor viccelődtem ezzel tudatában sem voltam, hogy a vízben vagyunk. Látod, a hülyeség nem véletlen), közben pedig azon viccelődtünk, hogy beugrunk-e az Akvárium fölötti medencébe. Peti szerint három perc még kiérnek a biztonságiak, az alatt az idő alatt be lehet rendesen nedvesedni. Végül jobb játékszerünk akadt, mivel a medence melletti, kissé párás palló eléggé csúszóssá vált, így elkezdtünk rajta csúszkálni. Élveztük, majd felállítottuk a játékszabályokat és elkezdtük játszani, hogy ki tud tovább csúszni. Volt egy rajtpont és azt is meghatároztuk, hogy honnan kell kezdődnie a csúszásnak. Ezáltal izgalmassá tettük az egész folyamatot és belemerültünk az önfeledt gyermeki létbe és játszottunk. Nagyon is élveztük, de persze megjelentek a biztonságiak. Picivel több volt, mint három perc. Megköszöntük az életnek a lehetőséget, hogy egy fantasztikus teret teremtett a játékra, majd tovább álltunk és játszottuk tovább.

Botival ismételten elkezdtük a hülyeség játékunkat játszani, mikor azt mondta, hogy a delfin kishúgának vesz egy mikulást (). Rá két másodpercre erre a kijelentésre, megjelent előttünk egy mikulásbábú (mert ugye a hülyeség nem véletlen – erre jó emlékezni, mert ha megengedjük, nagyon is tanítóvá válhat a folyamat). Boti és Zsanett elkezdték tesztelni, hogy tud-e mászni a mikulásbábú (merthát egy függőn csüngött, mintha mászott volna, na meg mindenki mászott a csapatból, aztán előbb utóbb megteremtődik egy mászó játék is). Addig játszadoztak a mikulással, míg ismét megjelentek a biztonságiak, hogy elrontsák a játékunkat (miért akarnak sokan játékrontók lenni? talán mert ők nem játszhatnak?). Persze elmagyaráztuk, hogy nem akartuk elvinni a mikulást és folytattuk tovább utunkat. Természetesen belebotlottunk egy újabb mikulásba, aki mellé simám leülhettünk volna, de játékrontók miatt el kellett menjünk a helyszínről és új játékot keresni. Ami váljuk be egyáltalán nem volt nehéz. Sőt csak még most lendültünk bele a játékba.

Elmerültünk a beszélgetés játékában és céltalanul sétálgattunk az utcákon. Milyen jó is így sétálni. Viszont az úszást nem engedtük el teljesen, így elindultunk a Duna felé, közben megengedve a hülyeséget és a játszadozást.

Hogy gyorsabban haladjunk elkezdtünk indiánszökdelésben haladni Petivel, ami roppantul élvezetes volt és kellemes energiával töltött fel. Zsani és Boti a futást választotta. Megpihentünk, majd jöhetett egy gyorsasági verseny, és már ott is voltunk a Dunaparton. Végül nem nedvesedtünk be, de egy csodálatos panorámát nyújtó helyre lehelyeztük magunkat és ismételten elmélyültünk a beszélgetés játékában. S milyen szép is ez, mikor az ember a gyermeki minőség mellé elővarázsolja a benne lévő bölcs játékát is.

Ezáltal egy elmélyültebb játék teremtődött meg. Majd kitaláltuk azt, hogy játszunk egy olyan játékot, hogy ki bírja hosszabb ideig guggoló ülésben. Kicsit hosszabb lett a játék, mint először gondoltam és kb. 30 percig ott ültünk és játszadoztunk guggolva. Oda is jöttek hozzánk megkérdezni, hogy mi a csudát csinálunk? Játszunk, természetesen ez volt a válaszunk. Nem mondom, hogy rossz játék volt, de valami nehezítést azért érdemes belevinni főleg, ha van egy olyan ember közöttünk, aki másnap reggelig tudná ezt csinálni. Illetve érdemesebb talán valami erőteljesebb, akár rövidebb ideig tartó, intenzív gyakorlatot végezni, amely egyben egy csodás önfegyelmet erősítő játék is lehet. Bár, ha két napig szeretnél ott ülni az is meg van engedve.

Játékunk befejeztével elindultunk az autók felé és az élet megkoronázta a játékos estünket, hiszen szemtanúi lehettünk egy róka játékának, a Parlament körül. Mesés volt nézni, ahogy elsétál előttünk majd felugrik a bozótba. Úgy látszik jól érzi magát a városban.

Hazafelé pedig Boti játékából táplálkozhattam és ahhoz csatlakozhattam. Öröm volt hallani tőle, hogy az autóvezetést mekkora játéknak éli meg. Azt, hogy lendületben tud-e folyamatosan maradni, vagy netalán meg kell álljon valamerre. Milyen ívvel veszi a kanyart és számos egyéb dolog, amelyet belevisz. Tényleg más így az autóvezetés.

Valójában minden lehet egy játék, csak rajtad áll, hogyan tudod azzá formálni. Bár valójában már minden eleve egy játék, csak neked kell azt újra felfedezni.

A játék varázslattal tudja megtölteni az életed. Mikor játszol, akkor részed lehet egy emelkedettebb létállapotban, s energiát hozol létre magad körül. Mindez nagyon táplálóvá tud válni, ha megfelelően alkalmazod.

A történetben egy tápláló és emelkedett energiában gazdag estét élhettünk meg. Mindezt táplálta saját energiánk, a barátságunk, a zenei mestermű, a tánc, a gyermeki játékokban elmerülés, a bölcs beszélgetések és ennek a nagyszerű életnek a szeretete. Amely meg is jutalmazott bennünket a mesébe illő róka látványával.

Kiváltságos ennek része lenni, és egy olyan játékot létrehozni, amelyben folyamatosan tudtuk egyre tovább emelni a megteremtődött energiát és folytatni a játékot. Hiszen ezt érdemes tovább rezegtetni. A játék és hülyeség megengedése egy hatalmas lehetőség, amelyet bevihetsz a saját játékodba és táplálhatod vele. Majd mindezzel táplálhatsz másokat is. A játék igazi szépsége akkor mutatkozik meg mikor másokkal együtt tudod játszani, mikor egymást tudjátok táplálni és emelni azt a bámulatos energiát, azt a gyermeki és játékos szellemiséget, amely mindannyiunkban ott lakozik. Csak meg kell engedjük, hiszen így szűkebb és egyre táguló környezetünk is táplálni tudjuk vele. Mindezt kiterjeszteni a világra és talán majd egyszer valamikor egy nagy közös játékot játszani.

A játék lényege, hogy merj játszani, add át magad neki és merj elmerülni benne. Fedezd fel, hogy mi is az a játék, amelyen keresztül az a nagyszerűség, amely ott lakozik benned meg tud nyilvánulni. Kövesd a Dharmát, kövesd az energiád, kövesd a szíved és engedd, hogy az élet játéka felfedje önmagát előtted. Próbálj benne maradni a játékodban, szeretetteljes játszótársakkal kapcsolódni. Egymással játszani és egymást táplálni. Tovább emelve vele egymást és inspirálni másokat is arra, hogy merjenek játszani.

Mert mit ér az élet, ha nem merünk élni? Ha nem merünk játszani és elmerülni benne? Ha nincsenek olyan játszótársaink, akikkel önfeledten tudunk kapcsolódni és egymást egyre mélyebben tudjuk szeretni és egymás játékát táplálni?

Az élet egy mesés kaland és annyi kalanddal és bámulatos dologgal, s kiteljesedő cselekedetekkel töltöd meg, amennyivel csak szeretnéd.

Merd átadni magad neki, merj elmerülni benne, merj szerelembe esni vele. S majd meglátod a játék viszonozza mindezt. A játék egyre jobban felfedi magát azoknak, akik szeretik és szeretnek játszani. Azoknak, akik kitárják szívüket és átadják magukat neki. A játék szeret, hát szeresd te is. S majd lehet egyszer eljutsz arra a helyre, ahol felfedezed a játék igazi lényegét.

A dolgod addig csak az, hogy játssz és merülj el a kiteljesedés játékában. Add át magad neki és az élet is átadja magát neked.